Bejelentés



park4ever
A tudás üldöz...de én gyorsabb vagyok =)

MENÜ










1. Ismertesse a temetkezési szokásokat a különböző vallási kultúrákban! Információtartalom vázlata: Temetkezési szokások történeti emlékei, a kegyeleti kultúra fejlődése Temetkezési szokások a keresztény kultúrkörben Temetkezési szokások az izraelita kultúrkörben Temetkezési szokások az iszlám kultúrkörben Temetkezési szokások egyéb kultúrákban Hazánk kegyeleti kultúrája Temetkezési szokások a keresztény kultúrkörben A temetkezés mindig a társadalom tükre volt, az elit a templomban, a tömegek a templomkertben kaptak nyugvóhelyet. A keresztényüldözések korszakában a fő temetkezési helyet a katakombarendszerek jelentették. A katakombák a földalatti temetkezőhelyek. A keresztények szabad vallásgyakorlását 313-tól engedélyezték, ezt követően templomokat építettek a szent sírok fölé. A temetkezést a templom körül végezték. A XI-XII. században megindult a sírok személyessé válás. Megjelentek az azonosítható sírfeliratok, az elhunytak képi és szöveges bemutatása. A reneszánszban megjelent a fejkő, továbbá az oszlop, az obeliszk vagy a díszurna. A XVI. században megjelentek a felekezeti temetők. A kora újkorban megkezdődött a három alapvető európai temetőtípus: a latin, a nyugati germán és az észak germán temető kialakulása. A latin országok (Franciaország, Olaszország, Spanyolország…) temetőiben az emlékművek, síremlékek, kripták, mauzóleumok nagy szerepet játszanak. A növényzetet a szobrászat, az építészet háttérbe szorítja. Nyugat-Európában nagyobb szerepet kap a növényzet, egységes nagy gyepfelületet. Előnyös, ha a hantot nem emelik ki, csak a beültetéssel hangsúlyozzák. Az északi germán országok (Svédország, Dánia, Norvégia) temetőinek sírmezőiben kevés a fa, a cserje a virág. A sírhelyek közt nincsenek külön utak. A sírhelyekből és az utakból gyepfelületet alakítanak ki, ez a gyeptemető. Észak-Európában van legnagyobb hagyománya a tájképi temetőknek, melyek valóban sírkertek. A temetőt egységes parkként alakítják ki. A nyugati germán országok temetőiben akár mértani, akár tájképi elrendezésről van szó, a növényzetnek nagy szerepe van. A temetők a skandináv kegyeleti helyeknél díszesebbek, kevésbé egységesek. Jellemző a célkitűzésük a nagy gyepterület és a szerény virágdísz. A XVIII. században egyre nagyobb számban jelentek meg a településen kívül létesített temetők. A sírkertekben temetőkápolnák épültek. A XIX. században nagyvárosi temetők alakultak ki, megjelentek a temetkezési vállalkozók. A sírhely már nem az egyház, hanem a család tulajdona. Kialakult a sírlátogatás szokása. Temetkezési szokások az izraelita kultúrkörben A temető a sírformák tekintetében elég gazdag, jól követhetők rajtuk a különböző korok és a rájuk jellemező „divatok”. A korai sírköveken a feliratok mindig egyszerűbbek, rövidebbek és szerényebbek voltak, mint a XIX-XX. században felállítottakon. A szimbólumokat a sír elejére vésték. A legrégebbi sírokon semmiféle szimbolikus jel nem található. A leggyakoribb motívum a Dávid-csillag, amely az örökkévalóságra utal. Szinte mindegyik sírkövön megtalálható a szomorúfűz. A fűzfa a szomorúság és a gyász általánosan elterjedt jelképe. A XIX. század végéről származó obeliszk sírkövön található meg az áldást osztó két kéz (kohanita kéz) motívum, mely az elhunyt származására utal. A kohanita férfiak Áron nemzetségéből származnak. A kancsó motívum a sírkő tulajdonosának levita származására utal. A korona jelkép a tudást és az előkelő származást szimbolizálja. A letört virág motívum a fiatalon és váratlanul bekövetkezett halálra utal. A holttesthez csak megfelelő tisztelettel lehet közeledni. A temetési helynek nincs használati ideje. A halotté a föld, amelyben fekszik. A temetőbe nem szabad virágokat ültetni, mert az elszívja a földből a nedvességet és a táplálékot. A koporsóba a Szentföldről származó földet tesznek kis zsákban. A ravatalozás a templomudvarban történik. A holttestet a földbe temetik el, a vallás az égetést tiltja. A temetést követően harminc napig nem látogatnak a temetőbe, hogy ne zavarják az elhunyt beilleszkedését új környezetébe. A síremlék csak egyszerű kő, vagy márványtömb. Temetkezési szokások az iszlám kultúrkörben Az iszlám felfogás szerint a halál átlépés egy másik világba, amely az örök élet világa. A mélyen vallásos ember számára a halálméltóságteljes. A közönséges halandók a sírban maradnak, a jók bepillantanak a paradicsomba, a gonoszoknak pedig a pokol kínjait kell elszenvedni. Az elhunytat legkésőbb egy napon belül eltemetik. A rituális mosdatás után a testet pamut-vagy vászonlepedőbe csavarják. A szertartás helye egy mecset, vagy keresztény szimbólumoktól mentes terem. A sírgödörbe fektetett halott arca a mekkai Kába szentélye felé néz. A kiváló személyiségek sírjai fölé kis mauzóleumokat emeltek,ilyen építmény például Gül Baba budai türbéje. Temetkezési szokások egyéb kultúrákban Hinduizmus: India ősi vallását hinduizmusnak nevezzük. A harmadik (kereszténység, iszlám) legnépesebb vallás. A halott rituális mosdatást és öltöztetést a hozzátartozók végzik. A test elégetése nyilvánosan máglyán történik, hamvakat a szent folyóba (Gangesz) szórják. Buddhizmus: Ez a vallás Buddha tanításain alapszik. A buddhisták szerint semmi sem állandó, a halál a létezés egyik formája, két állapot közötti átmenet. Hamvasztás esetén az urnát 49 napon keresztül egy buddhista templomban őrzik, és ezután lehet eltemetni. Kőrösi Csoma Sándor volt az első európai, akit Japánban buddhista szentnek nyilvánítottak. Sírja buddhista zarándokhely. 2005-ben Ausztriában nyílt meg az első európai buddhista temető. A temetőben a sztúpa körül helyezkednek el a sírok. A vallás szabályai szerint készült 30 m magas és 25 m széles sztúpa építése során növényis magvakat, vallási dokumentumokat tibeti könyveket helyeztek el az építmény betonjába. Cigány kultúra: Temetkezési szokásainak számos eleme eltér a magyar nép temetkezési szokásaitól. A legszembetűnőbb, hogy a temetési menettel mindig halad egy zenekar is, amely egész úton játszik. A halott lelkének a túlvilágon megnyugvást kell találnia. Csak akkor lehetséges, ha a hagyományos rítusok szerint búcsúztatják el. Az első lépés a virrasztás, amely a temetés előtt 3 napig tart. A sír kialakításának is megvannak hagyomány szabta formái. Sír oldalát ki kell falazni. Erre a falazatra kerül majd a koporsó feletti deszka-fedél. A koporsóra ugyanis nem szabad közvetlenül rászórni a földet, mert akkor a lélek nem tud szárnyalni. A temetés után következik a halott tor. Hazánk kegyeleti kultúrája: Kultúrkörünkben évszázadokon át az uralkodó szokás az elföldelés volt. Maga szó „temető” a finnugor eredetű „töm” ige származéka. Őseink számára valószínűleg az látszott megnyugtatónak, ha a holttest ismét egyesül a természettel, anyafölddel, ezért temetkezésre ligetes, fás helyeket, erdőket választottak. A honfoglaló magyarok az ugortemetkezési szokásokat hozták magukkal. A kurgánba (temetkezési földhalom) egy nagycsalád temetkezett, mint ahogy együtt éltek. Temetkezési szokás volt a részleges lovas temetkezés, amely a honfoglaló magyarság jellegzetes ismertetőjegye. A leölt állat húsát elfogyasztották, a bőrét az állat fejével és lábaival együtt a halott mellé, vagy fölé helyezték. Később jól megfelelt a földbe temetés a vallás „porból vétettünk, porrá leszünk” tanításának. Az egyre szaporodó templomok mellé kezdtek temetkezni, sőt ezt később Szent László törvénnyel elő is írta. Mária Terézia elrendelte, hogy új temetőket a településeken kívül kell létesíteni. A XIX. században megnövekedett a síremlék-szobrászat szerepe és csökkent a sírfelirat-irodalomé. Az I. világháborút követően intenzívebbé vált az emlékmű-állító gyakorlat. A Tisza Kálmán-kormány (1875 - 1890) kötelezővé tette a halottkémlelést, a halotti bizonyítvány kiállítását, szabályozták a sírhelyek méreteit, megváltási idejét. A XX. századot a köztemetők további terjedése jellemezte. A temetőket árokkal, sövénnyel esetleg kerítéssel vették körül. A hamvasztás Magyarországon a 60-as években terjedt el. Hamvak szórására először 1984-ben került sor. Ma a temetőnek alapvetően hármas funkciója van: kegyeleti, közegészségügyi és zöldfelületi. Temetkezési szokások történeti emlékei Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője a Párizsban található,48 hektár területű Pére – Lachaise. Öt nagy háborús emlékmű is helyet kapott itt. Itt nyugszik többek között Moliere francia vígjáték író, Fontaine francia költő, Jim Morison, a The Doors együttes énekese. A kolozsvári Házsongárdi temető 1585-ben létesült. A temető nemcsak történelmi, hanem néprajzi szempontból is nagy jelentőségű. A kolozsvári hegyoldal évszázados temetkezőhelye történelmünk és irodalmunk nagyjainak panteonja. A prágai zsidókat a XV. századtól arra kötelezték, hogy halottaikat a városon belül temessék el. Így alakult ki a világon egyedülálló Régi Zsidó Temető, amelyben 12000 síremlék zsúfolódik össze. Több rétegben temetkeztek, így valójában több mint 100000 ember nyugszik itt. A világ legnagyobb hősi temetőjében a washingtoni Arlington Nemzeti Temetőben nyugszanak a háborúk áldozatai. Itt nyugszanak a 2001. szeptember 11-i terrortámadásnak áldozatai is. Elnökök, főbírák, neves szenátorok és űrhajósok is itt pihennek. Itt van eltemetve John F. Kennedy elnök is. Hazánk legrangosabb sírkertje a budapesti Kerepesi úti temető. Mintegy 3000 neves magyar személy nyugszik itt. 1956-ban a temetőt nemzeti panteonná nyilvánították. Egy kis plussz anyag az 1. tételhez: Különös temetkezési szokások Múlt Talán a világ legnagyobb és legtitokzatosabb temetkezési helyszíne a Gízai fennsíkon fekvő Nagy Piramis és a további több ezernyi sír, melyek megszámlálhatatlan turista mellett, sok tudóst: régészt, történészt, matematikust, csillagászt vonzottak. A Nagy vagy Kheopsz Piramis az ókori világ hét csodájának egyike és az utolsó, ami fennmaradt. Az egyiptomiak a fáraók temetkezési helyéül építették a piramisokat. A bonyolult temetési szokásokról az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy biztosítja a halhatatlanságot a túlvilágon, így élelmet, ékszereket, bútorokat, fegyvereket stb. is elhelyeztek a piramisok kamráiban. A Királyok Völgye 60 sírt és 120 kamrát rejt, mely az egyiptomi Újbirodalom királyainak fő temetkezési helye volt. A függő koporsós ősi temetkezési szokás Ázsiában volt gyakori, Kínában, a Fülöp-szigeteken és Indonéziában. A halottakat fakoporsókban, meredek sziklafalakon helyezték végső nyugalomra. Ez a világon szinte egyedülálló A sziklák spirituálisan a mennyország felé vezető utat jelölik, mely minél magasabban van, a lélek annál közelebb van Istenhez. A vikingek életének meghatározó része volt a tenger, így a temetkezési szokásaik is a vízhez köthetők, ami törzsenként változott. Legtöbbször hajójára fektették az elhunytat ékszereivel és fegyvereivel, majd vízre bocsájtották és fáklyával vagy égő nyílvesszővel meggyújtották a hajót. Az 1950-es évekig egy guineai törzs temetkezési szokásai közé tartozott a kannibalizmus, a holtest nagy részének elfogyasztása. Jelen A buddhisták számára a halál csak az egyik életből való átmenet egy másikba. Tibetben a talaj helyett magaslati pontokra helyezik ki a holtesteket, liszttel és tejjel mosdatják át, hogy az állatok főleg a keselyűk minél jobb ízűen fogyasszák, így tulajdonképpen az egekbe kerülnek halottaik. A hindu vallás híveinek egyik legszentebb helye a Gangesz partján fekvő Varanasi (Benáresz). Hitük szerint, akiknek testét itt hamvasztják el és a Gangesz vízébe szórják, örök megváltást nyernek. Ennek következtében sok idős és haldokló zarándokol el ide, hogy itt töltse utolsó napjait. A hamvasztást a Manikarnika Gháton végzik, mely a legszentebb hely a városba. A hindu temetési szertartást, mely a szabad ég alatt zajlik az indiai társadalom legalsó kasztjába tartozó asprisják végzik, akik itt nagy tiszteletnek örvendenek. Az iszlám vallásúak nem használnak koporsót és elvetik a hamvasztást és a konzerválás módjait is. Hallottaikat szentelt vízzel megmosdatják, vászonlepedőbe csavarják, és lehetőleg még aznap eltemetik, jobb oldalukra fektetve arccal Mekka felé. Talán jelenleg az egyik legbizarrabb szokás az Indonéziához tatozó Sulaweshi szigetén zajlik. Az elhunytak ugyanis, addig az otthonukban maradnak, amíg elvégzik a temetés előkészületeit, ami akár több hét is lehet. Ez idő alatt az elhunyttal úgy bánnak, mintha csak beteg lenne, az asztalhoz ültetik és mindennap ételt tesznek elé. A gyászszertartás alkalmával hatalmas dínomdánomot csapnak, melynek csúcspontjaként bivalyokat áldoznak fel, ami hatalmas költséggel jár. Jövő A modern kor és a technikai vívmányok is tartogatnak jó néhány új lehetőséget. Azok, akik nem hívei a hamvasztásnak, de környezettudatosak, Amerikában már választhatnak egy újfajta temetkezési módot. Ennek során a testet, koporsó helyet egy biológiailag gyorsan bomló lepelbe csavarják és egy öko-temetőben helyezik végső nyugalomra. A természetesség jegyében a sírkő helyett a hozzátartozó egy fát ültethet szerettei emlékére. A houstoni Space Services cég akár a világűrbe földkörüli pályára is szállítja az elhunytak hamvait. A szertartások ára a hamvak mennyiségétől függően változik - 1g (950 dollár), 7g (5300 dollár) egy igazi űrtemetés (12500 dollár). A családtagok jelen lehetnek a rakéta startjánál, később az űrbéli szertartást megörökítő videó felvételt kapják meg emlékül. Szintén egy szokatlan és új keletű módja a "temetkezésnek"a gyémántkészítés. Egyre több cég foglalkozik (Amerikában, Svájcban stb.) azzal, hogy a hamvasztás után mesterséges úton gyémántot készítenek, így, ahogy ők fogalmaznak, a legszebb formában maradhat velünk szerettünk. Az Internet begyűrőzött a temetkezés világába is, ugyanis az Egyesült Államokban található Syracuse-ban működő online temetkezési vállalkozás, élőben, webkamerák segítségével közvetíti a temetéseket, azon rokonoknak és ismerősöknek, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak részt venni személyesen a szertartáson. 2. tétel A temetők kialakításának legfontosabb jellegzetességei A temetők méretezése: A temető mérete a település a lakosságának számától, a helyi temetkezési szokásoktól, a hagyományoktól és a közösségtől függ. Egy koporsós sírhely létesítéséhez 8 m2 temetőterülettel számolhatunk, amelynek nettó sírhelye 65%, azaz 5 m2. Az új urnasírhelyek javasolható területe 1,5 m2. Figyelembe kell venni, hogy 25 év elteltével a sírhelyek újbóli megváltásra, koporsós rátemetésre és urna elhelyezésére kell számítani. A temetők elhelyezése: A településrendezési terv szintjén meg kell vizsgálni a temető számára kijelölt terület alkalmasságát. A megvalósíthatósági tanulmány talajmechanikai, talajvízszint vizsgálatot, védőtávolságot a lakott területtől, parcellaosztási javaslatot, ravatalozó és egyéb építmények helyének kijelölését, temetőtípusra javaslattételt, előzetes szakhatósági egyeztetéseket tartalmaz. A talajvízszint a felszín alatt minimum 2,5 m-rel legyen. A sírgödör előírt mélysége 2m. A temetőterület 4-5m2/fő élő lakos szám szerint kell előirányozni. Domborzati viszonyok vonatkozásában előnyös, ha a temető területén 5%-nál nagyobb lejtés nincs. A lakott terület az építési hatóság a szabályozási terv előírásai szerint minimum 30 m-es védőtávolságot írhat elő. Az előkészítő munka során el kell dönteni a létesítendő temető típusát: a hagyományos vegyes temetésmódú, parkszerű kialakítású, erdei temető, vagy urnatemető. A temető jól megközelíthető helyen, a tömegközlekedési hálózatba bekapcsolható területen legyen. A parkolási igényt meg kell oldani. A jóváhagyott szabályozási terv alapján építési engedélyezési, majd kiviteli terv készíthető. A kivitelezés javasolt sorrendje: építés előkészítési munkák, felépítményi munkák, és befejező munkák. A temető tagolása, felépítése, részei: A temető nagyságától függően sírhelytáblákra (parcella), a sírhelytáblákat pedig sorokra kell osztani. Több parcella alkotja a sírmezőt. A tulajdonos feladata a temetési helyek kialakítása. A parcella számát annak sarkán meg kell jelölni. Nálunk is egyre több temetőben alakítanak ki egyedi tervezésű, pl.: hant nélküli parcellákat. Ennek célja, hogy kertépítészeti eszközökkel szép sírmezők alakuljanak ki. Az ilyen parcellákba való temetés, fenntartás, sírjel-állítás feltételeit szabályzatban kell rendezni. A temetési helyek méretét helyi rendekben (vagy temetőszabályzatban) kell meghatározni. A temetőkertek kiegészítő, kísérő létesítményei: A temető építményei közé tartoznak a ravatalozó és egyéb létesítmények, amelyeknél egységes építészeti megjelenést kell biztosítani. A ravatalozó helyének kijelölése lehet a bejárat közelében, vagy középen. A szertartásterem előtt, a fedett és nyírott előtéren kívül, burkolt vagy füvesített felületet kell szabadon hagyni a nagy létszámú temetések és a szabadtéti ravatalozási lehetőség miatt. A temető létesítésénél a parcellákon belüli sírhelyek a temető teljes területének legfeljebb 65%-át foglalhatják el, a többi terület nagy része úthálózat és parkoló. A fásítás előírt mértéke: minden 100m2 temetőterület után 1 db nagy lombkoronájú fát kell ültetni. A parkolót fásítani kell, 4 parkolóhely után 1db fa ültetendő. A temető körülültetését, vagy élő sövénnyel való körülhatárolását írja elő a temető törvény. A sírok öntözése, ill. vízvétel céljából 50-150 m közötti távolságban vízvételi helyek kiépítése szükséges. Az illemhelyeket porta, vagy a ravatalozó mellett alakítsuk ki. Esőtetőt csak nagyobb temetőkben javasolt kialakítani. Gondoskodni kell a hulladékgyűjtő, ill. annak kezeléséről. konténert, vagy dróthálós gyűjtőt javasolt kihelyezni. 3. tétel A temetők csoportosítási módjai, csoportok jellemzése A temetők típusai: A modern temetők alaptípusai: - architektonikus típusú temetők - tájképi vagy parktemetők - erdei temetők Felekezeti vallások alapján: - katolikus - református - evangélikus - izraelita Tulajdonosi kör alapján: - állam - önkormányzat - egyház - helyi és országos kissebségi önkormányzat - gazdálkodó szervezet - közhasznú szervezet A modern temetők alaptípusai: Az architektonikus temetőkben jó térkihasználással, szabályos rendben, gyakran feszes, ünnepélyes alapszerkezetbe foglalva jelennek meg a sírok. A sírmezők számozásuk sorrendjében szabályosan követik egymást, fő- és mellékutakkal elválasztva. Mezőkön belül szabályosan kimért sírhelyek sorakoznak mértani rendben. A tájképi vagy parktemetők a szabadon formált, természet közeli formákra építő tájépítészeti teret használják a sírok, a megemelkedés kereteként. Fajlagos kapacitásuk kisebb az architektonikus temetőknél, de ezt a tényt ember közelibb megjelenésük hangsúlyozza. Először Észak-Amerikában létesítettek ilyen temetőket. A parktemetők a halálról alkotott, és gyökeresen megváltozott elképzeléseket sugározzák. A temető így már nem a siralom helye, hanem a megbékélésé, a nyugalomé. A sírfelület nem emelkedik ki dombszerűen a talaj síkjából, hanem sima gyepes felület. A parktemető létesítési költsége a nagy kiterjedés következtében magas. Az erdei temetők a legnagyobb helyigénnyel rendelkeznek. Itt a meglévő erdőállomány adja a természetes tájkertet, amelybe számos építészeti és szobrászati mű beleilleszkedik. Az erdei temető hátránya, hogy jóval több helyet igényel, mint más temetőtípusok, viszont megvan az előnye, hogy egy zöld kert már eleve rendelkezésre áll. A sírásásnál a faállományt kímélni kell. A nagyobb földmozgatást kerüljük. A faállomány a környező tájban a honos fafajokból tevődjön össze. A temető tulajdonosa a lezárt temető, vagy temetőrész átalakításával kegyeleti parkot hozhat létre. A kegyeleti park kert jellegű fenntartása a tulajdonos feladata. Katolikus temető: Az időszámításunk utáni III. században az un. 12 táblás törvény értelmében temetkezni csak a város falain kívül lehetett. A karthagói zsinat szerint templomot nem szabad építeni anélkül, hogy relikviákat ne helyezzenek bele. A tridenti zsinat kizárólag a püspököknek és a káptalana tagjainak engedélyezi a templomban való temetkezést. A halottakat körkörösen temették el a templom körül úgy, hogy arccal a főoltárra, mártírjaikra lássanak. A temető tájolása a nap járásához igazodott. Ha több községnek egy temetője volt, akkor az egyes egyházközségek ezen belül szigorúan elhatárolták temetőrészeiket. A katolikus temetők jobban megőrizték a hagyományos alaprajzi elrendeződést, a központi helyen kápolna vagy kereszt helyettesítette a templomot. Napjainkban a katolikus temetőkben induló menet élén keresztet visznek. A kopjafa elárulja, hogy ki fekszik a sírban, más az öregeké, lányoké, legényeké. Néha a halott foglalkozását is rávésik. Protestáns temetők: A protestantizmus a reformáció korában alakult ki. A templomokra és a temetőkre az egyszerűség volt a jellemző. A protestáns vallásokban kevesebb a szimbólum, így a síremlékek sírjelek díszítő eleme a felirat lett. Hazánkban a református temetők díszei elsősorban nem a feliratok, hanem a változatos formájú, gazdagon díszített fejfák, kopjafák. A református temetőkben hamarabb alakult ki a mai városi köztemetőkre jellemző geometrikus alaprajz. Zsidó temető: Szegény és gazdag megkülönböztetés nélkül kerül egymás mellé, a holtak egyenlők. A rokonok barátok által látogatott sírokra a halott nyugalmát biztosító kis követ, kavicsot helyeznek el. Az exhumálás a régi sírok bolygatása tilos. A exhumálás csak azzal a céllal engedélyezett, hogy a halott végleg ősei földjében (szent föld) nyugodhasson. Ugyanarra a helyre még egyszer nem temetnek. Nagyobb falvakban, városokban fallal körülvett külön zsidótemetőt találunk, ahol ilyen nem volt, ott a temető szélén, sarkában, elkülönítve temetkezhettek. Katonai temetők: A hősi temető, hősi temetési hely a katona temetőket és temetési helyeket foglalja magába. Európában általános elv, hogy a katonasírok temetőben legyenek. A katonasírok és katonatemetők sorsát és fenntartását kormányközi egyezmények rendezik. A háború áldozatainak védelmére a 1949-ben kötött genfi egyezmények vonatkoznak. A katonák, a megszállás és az ellenségeskedés miatt fogságba került és elhunyt személyek maradványait az elhalálozás szerinti ország hatósága köteles tiszteletben tartani, és gondoskodni a karbantartásáról. Az alapegyezményen kívül az államok kétoldalú megállapodásokat kötnek az elesett katonák és a polgári áldozatok emlékhelyének megőrzéséről. A gondozott gyepfelületekből kiemelkedő vagy fekvő, egyforma kövek monoton sokasága sajátos hangulatot kelt. A hősi temetők fenntartását az illető ország látja el a Hadisírgondozó Irodafelügyeletével. A magyarországi hadisírgondozás kiterjed a hadísírok, a katonatemetők, a hadi emlékművek felújítására, létesítésére, felállítására és áttelepítésére, a hadi emlékművel létesítésére és felállítására. A nemzetközi halott szállításnál be kell tartani a nemzetközi egyezményben megfogalmazottakat. A halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja ki. 4. tétel A sírok csoportosítási módjai, csoportok jellemzése Koporsós temetés esetén a temetési hely típusai a növényborítottság alapján: - teljes felületükön kővel borított sírok - kő és növények együttes alkalmazása a síron o teljesen nyitott sír o részben nyitott sír - növényekkel fedett sírok o hantos sírok o hant nélküli sírok A növényekkel való kiültetés lehet állandó vagy szezonális kiültetés. Hamvasztás esetén a temetési hely típusai: - urnafülke - urna sírhely - urna sírbolt - szóróparcella Koporsós temetési helyek: 1. Teljes felületükön kővel borított sírok: A sírok kialakítása drága de fenntartásuk egyszerű. A sír közvetlen környezetében lehetőség van növénykiültetés alkalmazására is. Mértani temetőkben az ilyen sírokat érdemes elkerülni. A kőből készült elemelnék kizárólag fagyálló elemeket használjunk, melyek jól bírják az időjárás viszontagságait. A fagyra, téli jégkárra érzéken formák kerülendők. A természetes kőzeteket és a műkövet látszó felületeken lehetőség szerint ne keverjük. Egy síremlék lehetőleg csak egyféle természetes kőzetből épüljön. A készült elemek illeszkedjenek egymáshoz. Minél kisebb egy síremlék annál egyszerűbb legyen a formája. Minden sírhelyre nézve ajánlatos megállapítani, hogy milyen jellegű síremléket lehet majd ott felállítani. 2. Kő és növények együttes alkalmazása Nagyon elterjedt gyakorlat. Kőből készülhet a sír szegélye, vagy a borításnak egyes részletei, valamint egyéb sírdíszítési kellékek. A növények elrendezése, a kiültetés stílusa harmonizáljon a sírkővel. Szabálytalan természetes formájú terméskövek közelében jobban mutatnak a kötetlenebb kiültetési formák. 3. Növényekkel fedett sírok A kizárólag növényekkel lefedett sírokon fakereszt vagy fejfa található. A növényborítás tompítja a mértani szabályosságot, ezért kedvező, megnyugtató hatást kelt. Az alkalmazott növényfajok ökológiai igényei feleljenek meg az adott sírhely mikroklímájának. A növények mérete legyen arányos a sít és a síremlék méretével. Növénykiültetéseknél a konkáv vagy szőnyegszerű növényfelületeket hozzunk létre. A telepített növényfajok fenntartási igénye illeszkedjen a sírok ápolására szánt időtartamhoz, a látogatások gyakoriságához. o Hantos sírok Felhantolt sírokat az arra kijelölt parcellában létesítenek. Az egyes sírok beültetésénél annak az irányelvnek kell érvényesülnie, hogy nem az egyes sír megjelenésére kell a fő hangsúlyt fektetnünk, hanem a sírmező együttes hatására, a nyugodt, kiegyensúlyozott összképre. A szegélyezés típusai és keretkiültetés: A hazai temetkezési kultúrában továbbra is a magas hant az elterjedtebb. A keretezés készülhet egyszerű kőből, műkőből, de lehetséges a sír oldalának gyepesítése is. Hasonló megoldást biztosít a sírhant oldalának keretezése közönséges borostyánnal. Ezen kívül felhasználható különféle varjúhájak is. Korábban a hantot rostált termőföld és víz összekeverésével előállított péppel sarazták kanál segítségével, de lehetőség van a hant döngölésére is annak érdekében, hogy tömör sírhantfalat alakítsunk ki. A sírhant felületén zömmel egynyári dísznövényekkel egysoros vagy kétsoros szegélynövény kiültetéseket alakíthatunk ki. Szegélynövények az alacsony növekedésű, jól bokrosodó, gazdagon virágzó egynyári dísznövények alkalmasak: Mexikói bojtocska Kerti oroszlánszáj Bársonyvirág. Szegélynövénynem még az is alkalmas ami levelével díszít: Papagájlevél Egynyári pelyvavirág Kereklevelű szalmagyopár o Hantnélküli sírok a sírfelület nem emelkedik ki dombszerűen a talaj síkjából, hanem sima gyepes felület vagy növénybeültetéssel borított. 4. felhasznált növényanyag szerinti csoportok: o állandó kiültetés A sírok növényanyaga a hagyományos zöldfelületek növénycsoportjaiból tevődik össze. A kiemelt, szegélyezett vagy hantos sírok napsütésben könnyen átforrósodnak, kiszáradnak, ezért szárazságtűrő fajok alkalmazása javallott. A nagyobb termetű fák és cserjék az egyes sírhelyek méreteivel nem állnak arányban ezért jelentőségük a sírdíszítésben nincs. A kisebb termetű cserjék, törpe örökzöldek és félcserjék kedvelt kiültetési anyagok. Fenntartásuk viszonylag egyszerű. Ilyen növények: közönséges borostyán, nehézszagú boróka, és a puszpáng. Évelő fajok közül az árnyékliliomok, varjúháj nemzettség fajai, a molyhos madárhúr, a meténgek szépen díszítenek. o szezonális kiültetés Az egy- és kétnyári virágok évente többször is változtatható kiültetési lehetőséget nyújtanak. Fontosabb fajok: mindignyíló begónia, muskátli fajok, petúnia, törpe balzsamina és a bársonyvirág. Az egynyári virágkiültetéseket a kétnyári virágkiültetések váltják szeptember második felében, október elején a melyek közül fontosabb növények: kerti százszorszép, havasi nefelejcs és a kerti árvácska. Ebben az időszakban ültetik ki a hagymás dísznövényeket is, pl.: tulipán, jácint, nárcisz amelyek tavasszal díszítenek. Hazánkban is egyre több cserepes vagy földlabdás kerti krizantémot ültetnek ki. Évente három alkalomra történik a szezonális kiültetések növényanyagának cseréje. Az első a húsvét, itt a primula, erika, kerti hortenzia a jellemző. Második anyák napja, erre ültetik ki az egynyári dísznövényeket, a muskátlit, a virágos begóniát és a fuksziát. A harmadik november eleje, itt ciklámen, kerti krizantém, és kerti árvácska díszíti a sírokat. 5. Az urnás temetési helyek típusai: Hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvak temetési helye lehet urnafülke (kolumbárium), urnasírhely és urnasírbolt. Az urnafülke hamvakat tartalmazó urnák elhelyezésére épített temetési hely, amelyet a temető tulajdonosa, külön jogszabályban meghatározott esetekben, az építésügyi hatóság engedélyével létesíthet. A hamvakat tartalmazó urna földbe temetésére urnasírhely alakítható ki. Az urnasírbolt al- és felépítménnyel rendelkező, meghatározott számú urna talajszint alatti és feletti elhelyezésére készült építmény. Az urnafal kettős és egyes fülkéket tartalmazhat. Az urnafülke használati ideje 10 év, az urnasírbolté 20 év. A hamvak a temető arra kijelölt helyén, a szóróparcellában szétszórhatók. A szétszóráskor gondoskodni kell arról, hogy a hamvak a talajba bemosódjanak. Ha a műtárgy betelt, azt a temető megszűnéséig fenn kell tartani, vagy a hamvakat közös emlékhelyen kell megőrizni. 5. tétel A sírmezők tagolása és a sírok méretezése A temetési helyek kialakításának szabályait a sírhely használati idők meghatározását, a temetési helyek gondozásának, a növényültetés és a sírjelek alkalmazásának feltételeit a temető szabályzat tartalmazza. 1. A sírmezők formai követelményei, méretezése: Sírmezőn a parcellák összefüggő rendszerét értjük. Egy parcellában 40-200 sír helyezhető el. A sírmező felszíne vízszintes legyen, lejtése 2-5 % között ideális. A parcellán belül a temetés módját figyelembe véve egységes megoldást kövessünk, ezáltal megteremtjük a sírhelyek összhangját. Minden temetőben létesíteni kellene a közönség ízlésének nevelésére minta parcellát, ahol a fő formák a gyakorlatban láthatók. A legkedvezőbb térhatást a sík parcella adja, minél alacsonyabb sírjelekkel. A sírdomb minden szempontból kedvezőtlenebb hatású, mint az egységes sík felület. A parcellák a temető megnyitásakor rendezett, gyepesített felületek legyenek. Amikor a parcella betelik, és a sírok kellő mértékben megsüllyedtek, végezzük el az egész parcellán újból a finom tereprendezést. A sírmező ligetszerű beültetése ritkás facsoportokkal javítja azok képét, és barátságos hangulatos látványt nyújt ott is, ahol sok gondozatlan sír van. Indokolt lenne a sírmezők parkszerű kialakítása is. 2. A sírok tájolási lehetőségeinek összehasonlítása: A temetés lehet hamvasztás után, vagy hamvasztás nélkül egyházi vagy világi szertartással. A hagyományos sírjellel ellátott koporsós vagy urnás földbe temetkezés kétféle módon jöhet létre „fej mellett fej” vagy „ fej mellet láb” elrendezésben. A sírjelek között célszerű növényt ültetni, sövényt telepíteni. A „fej mellett láb” elrendezésnél a sírok egy irányba néznek, a tábla egésze áttekinthető. A sírgödör törvényi előírt mélysége 2 m. Koporsós rátemetés esetén 1,60 m-re kerüljön a felső koporsó aljzata. A sírok egymástól való oldaltávolsága legalább 0,6 m legyen. Fontos a sírhelytáblák méretének jó megválasztása. 3. Hagyományos, dupla, urna-, gyermek- és katonasírok, sírhelyek méretezése: A koporsós temetés esetén a temetési hely lehet egyes sírhely, kettős sírhely és sírbolt. A köztemetőkben javasolt sírhelyméretek: - egyes felnőtt sírhely: 1,9-2,1 m hosszúságú és 0,95 szélességű - kettőssírhely: 1,9-2,1 m hosszúságú és 1,9 szélességű - gyermeksírhely: 1,3 * 0,65 - sírdomb: magassága 0,3m (használati idő 25 év) Az urnasírhelyek részére önálló urnaparcellát kell kijelölni amelynek 0,8*0,6 m, a sírhely mélysége 1 m. Az elhelyezhető urnák száma 4 db. A használati idő legkevesebb 10 és lehet. A temető központi részén javasolt kijelölni közkegyeletre érdemes személyek számára a díszsírhelyeket. A díszsírhely a temető fennállásáig érvényes. 4. Egyéb síremlékek, kripták, kolumbárium méretezése, elhelyezése: A sírbolt méretét és a koporsók maximális számát is szabályozni kell. Sírbolt esetén a rendelkezési jog időtartama 60 év. Urnafülke és urnasírbolt létesítése csak építési engedély alapján lehetséges. Az urnafülke mérete 0,3*0,3m , amelyek a kolumbárium falában vagy kerítésfalban létesíthetők. Egyre több altemplomban létesítenek urnafülkés kolumbáriumot. Az egyedi urnasírboltok rendelkezési jog időtartama 20 év. 6. Tétel Sírkitűzés módja, eszköze 1. Sírkitűzés eszközei, használatuk: - A kitűző rúd fémből, vagy fából készült 2-3 m hosszúságú eszköz, amelyen 0,2 m-enként váltogatják egymást a piros és fehér színek. - A rúd tartó állvány háromlábú, amelyben a kitűzőrúd burkolt területen megáll. - A cövek 0,5 m hosszúságú felül fehérrel festett, ideiglenes pontjelölésre használható eszköz. - A kitűző zsinór két cövekre erősített, kevésbé nyúlékony zsinór, amelyek vonalak kijelölésére használunk. - A mérőszalag műanyagból vagy fémből készült 10-50 m hosszúságú, amely hosszúságok mérésére alkalmas. - A kettős szögprizma a beérkező fénysugarakat derékszögben megtöri. A kettős szögprizma alkalmas egyenes, derékszög, körív kitűzésére és talppont keresésére. - A szintező műszer a pontok magasságának mérésére használható. Fő egységei az állórész és a forgórész. - A szintező léc a szintező műszer tartozéka, amelyről leolvasható a szintezésre kerülő pont magassága. 3-4 m hosszúságú, sávos beosztású. - A szintező saru három lábú kis talpazat, amely arra szolgál, hogy a szintezőlécet szilárd pontra helyezzük. - A teodolit vízszintes és függőleges szögmérésre alkalmas. - A tahiméter vagy teljes mérőállomás, amellyel vízszintes és függőleges távmérést, szögmérést végezhetünk. Alkalmas térképkészítésére is. 2. Új parcella sírhelyeinek kitűzése: Az új parcella sírhelyeinek kitűzésénél egyenesek, derékszög, ritkán körív kitűzése válik indokolttá. Az egyenes kitűzése alapvető geodéziai feladat. Két módja ismert: beállás, beintés. A derékszög kitűzését végezhetjük zsinórral, mérőszalaggal, szögprizmával. A zsinórral történő kitűzés gyors de kevésbé pontos módszer. A szögprizmával történő kitűzés gyors és pontos módszer. A körív kitűzése történhet zsinórral, mérőszalaggal, szögprizmával. A kör középpontját cövekkel megjelöljük, a sugár hosszát zsinórral vagy mérőszalaggal kijelöljük, tetszőleges sűrűségben kimérjük a körív pontjait. A szögprizmával a körív kitűzése pontos, egyszerű módszer. Hosszúság mérésen két pont távolságát összekötő egyenes vízszintes vetületét értjük, amelyet m-ben fejezünk ki. A temetőkben a geodéziai felmérések célja a fontos pontok meghatározása. A felmérés területbejárással kezdődik, amely során tisztázzuk, hogy mely pontokat kell bemérni, és milyen felmérési eljárást célszerű alkalmazni. a temetőterv különböző dokumentációi az alaptérkép felhasználásával készülnek. 3. Meglévő sírok közötti sírhely kimérése, kitűzése: A temetési helyeket a temető üzemeltetője jelöli ki. A sírásást meglévő sír esetén a síremlék vagy hant letisztításával, esetleges bontásával kezdjük, míg új sírhely esetén kitűzéssel. A meglévő sírok közötti sírhely kitűzése egyenes és derékszög kitűzéssel történik. A sírhely helyét pontosan ki kell jelölni, figyelembe véve a helyi temetőrendeletben meghatározott távolságokat. 4. Fontosabb adatok: - főutak 6-7 m szélesek - mellékutak 1-1,5 m szélesek - parcellák közötti utak 3 m szélesek - sírok között 0,6-1 m távolság ajánlott - a parcellák ajánlott területe 2000-10000 m2 7. Ismertesse a sírok kialakításának és beültetésének szempontjait! A temetőt az épített és természeti, környezeti elemek harmóniájának figyelembevételével kell kialakítani, és meg kell őrizni a kert jellegét. Ezt a temető tulajdonos köteles biztosítani. A sírhelyek milyensége, állapota azonban, a hozzátartozók ízlésétől, gondosságától, anyagi körülményeitől függ. A jól választott növények használatával oldhatjuk a sírhelyek szabályosságát, a sírjelek merevségét, sajátos hangulatot biztosítva úgy, hogy megnyugtassa a hozzátartozók szemét és lelkiismeretét is. Csak olyan növények ültethetők, melyek gyökérzete a temetési helyek, az utak, vagy más temetői létesítmény állapotát nem veszélyezteti. Környezeti szempontok: Elsődleges szakmai szempont, hogy a környezeti adottságokat megismerve, a növények igényeit figyelembe véve alkalmazzuk azokat. A fényviszonyok a sírok a nehezen megváltoztatható körülményei közé tartoznak. A tudatosan kialakított fasorok, ligetek megléte vagy hiánya hosszú távon is kiszámíthatóvá teszi a fényellátottságot. Az adott feltételek meghatározzák a felhasználható fényigényes, félárnyéki, árnyéki növények körét, és nagyban befolyásolják azok díszértékét is. Az egynyáriak és az évelők nagy része kifejezetten fényigényes, fény hiányában a növény megnyúlik, csökken a virágzás intenzitása. Színes lombbú növények erősebb megvilágítást kívánnak. A sírhely talajadottságának tekintetében a kémhatás, a humusztartalom és a szerkezeti adottságok mérvadók. A növények gyökérzete zömmel a felső 20-50 cm-es talajrétegben található. A mélyebb rétegekből kedvezőtlenebb szerkezetű, gyakran humuszmentes föld kerül a felszínre. Esetleges megváltoztatásra több lehetőség is adódik: talajjavítás, talajcsere. Az 5-6 hónapos ülepedési időt meg kell hagyni. Az urnasírokat és a fedett sírok növénytartóit jó minőségű közeggel kell feltölteni. Csapadék hiány esetén az optimális vízellátás megoldható, mert a temetők rendelkeznek vízkivételi hellyel. Esztétikai szempontok: Elvárás, hogy a növénykiültetés álljon arányban és harmonizáljon a sírjellel. Minden évben rendezett nyugodt képet nyújtson. Mindez a különböző növénycsoportok alkalmazásával érhetők el. Az intenzív díszítőhatást az egynyári és kétnyári növényekkel tudjuk elérni a teljes vegetációs időszakban. Az évelő növények hatása visszafogottabb. A fás szárú lombhullató növények az évszakok váltakozását, míg az örökzöldek alkalmazása az állandóságot tükrözik. A növények méretének kiválasztása és a mennyiség meghatározása arányos legyen. Kis sírhelyekre alacsony növényeket (pl.: puszpángot, levendulát, évelőket, egy és kétnyári növényeket) ültessünk. A síremlék színéhez igazíthatjuk a kiültetéseket, világos sírjel esetén a sötétebb lomb-és virágszínek, míg a sötét mellé világos összhatást nyújtó növények alkalmazása elfogadott, de nem törvényszerű. Gazdasági szempontok: Az emlékhelyek, sírhelyek létesítése és fenntartása során gazdaságossági kérdések is felvetődnek. A temetők típusa és módja is meghatározza a sírhelyekkel kapcsolatos költségeket. Az egyedi, különlegesebb megoldások általában nagyobb ráfordítást igényelnek, mint a nagyobb területet átfogó létesítési és fenntartási megoldások. A fenntartás színvonala és a sírkialakítás kapcsolata: A hozzátartozók részéről történő sírgondozás, a temetési helyek növénnyel való beültetése és díszítése a rendelkezésre jogosult hozzátartozó feladata. A sírhelyek nagy részét a hozzátartozók gondozzák. A sírkialakítása valamint a felhasznált növényanyag szoros kapcsolatban álljon a fenntartás elvárt színvonalával és költségével. A temető és a sírhely típusa is meghatározza a fenntartási igényt. A különböző méretű és kialakítású sírhelyek változó építési és növényalkalmazása egyedi, sokszor speciális gondozást kívánnak. A sírhelyek szórt elhelyezkedése, nehéz megközelítése is költségnövelő. Intenzíven fenntartott sír: nagyrészt egynyári növényeket ültetünk, ezek viszonylag sok gondozást igényelnek. Elengedhetetlen a rendszeres öntözés, metszés, tisztogatás. Fél intenzíven fenntartott sír: szárazságtűrő, kevés gondozást igénylő egynyári fajokat vagy évelő lágyszárú növényeket, törpe cserjéket alkalmazzunk. Lényeges, hogy a talajt jól takarják, dús levélzetű növények legyenek a síron. Extenzíven fenntartott sír: jellegzetes növényei: a varjúháj félék, a kövirózsák, és egyes díszfüvek, amelyek szárazságtűrőek, zárt csoportot alkotnak, így gyommentesen tartják a talajt. Vallási, kulturális hovatartozás szempontjai: Európában három jellegzetes temetőkultúra alakult ki. - A latin országok temetőiben az emlékművek, síremlékek, kripták, mauzóleumok, igen nagy szerepet játszanak. A növényzetet a szobrászat, az építészet háttérbe szorítja, és főleg az építmények kiemelése céljából csak másodsorban, hangulati okokból telepítik – ez a hagyomány egészen a római korig visszavezethető. - A nyugati germán országok temetőiben a növényzetnek meghatározó szerepe van. Jellemző célkitűzésük, a nagy gyepterület és a szerény virágdísz. Svájcban és Angliában a temetők jelentős részben tájképi hangulatúak, bár az utóbbi időben architektonikus részletekkel is gazdagodtak. - Az északi germán országok temetői sokak szemében az ideális temetők, kialakulásukban, hangulatukban ugyanolyan egységesek, mint a falusi temetők voltak. Jellemző, hogy a sírmezőkben igen kevés a fa, a cserje, és a virág, a sírhelyek közt sok esetben nincsenek külön utak; a sírfelületekből és az utakból gyepfelületet alakítanak ki. Magyarországon a vallást gyakorlók csak a népesség 13%-át teszik ki. Ennek megoszlása: 8% katolikus, 2% reformárus, 1% evangélikus, 1% egyéb felekezet, 1% felekezet nélküli. Ebből kifolyólag a sírok kinézetére a legcsekélyebb százalékban van befolyása a vallási hovatartozásnak (a kereszt az egyetlen elvárt jelkép). Kulturális hovatartozás alapján már nagyobb különbségek jelennek meg (igényesség befolyásolása). A sírok elhelyezésére, méreteinek, technikai kialakításának törvényi szabályzása van. Hazánk temetőinek összképe sem egységes, történelmi események, politikai és kulturális hatások különböző módon alakították formájukat. Helyi sírkialakítási szokások szempontjai: Az utóbbi évtizedekben egyre elterjedtebb a hamvasztásos temetési mód, így átalakult a temetőkert képe. Megszokott elemei a temetőknek: - egyes sírok, dupla sírok, gyerek sírok, családi sírboltok, kripták, - kolumbárium-falak, urnasírok, urnaoszlopok, urnaszóró parcella - kő síremlék, kopjafa, fakereszt, sírhalom A temetkezési módok, a helyi adottságok, különböző sírhelyméretek és kialakítások a szokások, a növényfelhasználás fontos meghatározói- A különböző kis települések esetében, a házikertben és a sírokon található növényállomány közel azonos. Nagy kiterjedésű sírhelyek a szórópartcellák ahogy elsősorban a gyepfelület, az alacsony örökzöld cserjék és a területet lehatároló fa- és cserjesáv a jellemző. A hantos sírfelületek esetében a hant megtartására a keret vagy a hant oldalára ültetett terjedő tövű, legyökeresedő szárú évelő növények pl.: meténg, kúszó cserjék alkalmasak. Sírboltok, dísz-sírhelyek, mauzóleumok esetében egyedi tervezésű növényfelhasználás a célszerű. A helyhiány miatti egyedi növényalkalmazás megvalósítása urnafülkék esetén. A teljesen fedett sírhelyeken növénytartók elhelyezésére van lehetőség. Egyedi igények, egyéniség megjelenítésének szempontjai: - speciális anyaghasználat - egyedi alakzatok - feliratok, szobrok, ábrák, fotó elhelyezése stb. - élő és mű dolgok használata - világítás, mécsesek 8. tétel Ismertesse a sírok kialakításának szín és formai követelményeit! Információtartalom: Térformálás a sírok kialakításában Harmónia - diszharmónia Színharmónia - színkontraszt Térformálás a sírok kialakításában Arányok jelentősége, használata Sírok stílusvilága A színek hatása, harmónia-díszharmónia, színharmónia-színkontraszt A sírjel, a keret illetve a fedlapok színe befolyásolja a növényalkalmazást. A színkörön egymáshoz közelálló színekkel kis-, távolabb állók alkalmazásával nagy kontrasztos hatást érhetünk el. Az egymáshoz közel eső színek szépen, harmonikusan vegyülnek egymással és nyugodt szemlélődést biztosítanak. A homogén, azonos színt képviselő beültetések használata többnyire sematizált. A zöldeket gyakran sötét háttérként használják, a fehér szín fényt visz a látványba, kontrasztot képezve szinte valamennyi lombbal és virággal. Gyakoriak, főleg hantos sírok esetében az egyszerű keretbeültetések, ahol a kontúrt egy sötétszínű, gyakran örökzöld növény pl. borostyán, a világos színhatást pedig egy és kétnyári növények pl. begónia, árvácska adják. A talajtakarókkal beültetett vízszintes kiterjedésű zöld felület az egységet hangsúlyozza és kiemeli a sírhely egyéb hangsúlyos növénycsoportjait. A tartós kiültetések esetében a különböző növénycsoportok együttes színhatását több tényező is befolyásolja (anyaghatás, fényhatás, árnyékhatás, időjárás, évszakok). A természet tavaszi ébredését a fiatalosan világos , sugárzó fénnyel telített sárga, rózsaszín, lila színek fejezik ki. A nyár természetes színei a piros, bordó, kék, ezüst. Az ősz színeit a mélyzöld, okkersárga, a bronz, a tompa barna és a bíbor idézi. Az egy csoportba ültetett komplementer színű virágok egymástól elhatárolódni látszanak, de pl. a büdöske narancssárga színét a kék bojtocska nagy erővel ellensúlyozza. A napfény erősségének csökkenésével a színek is veszítenek világosságukból, de nem egyforma mértékben. Térformálás a sírok kialakításában, az arányok jelentősége: A növényanyag használatát meghatározza a sírok mérete, a sírjel nagysága és alakja is. A sír méretéhez igazodjon az állandó növényanyag és a szezonális növényekkel beültetett felületek mérete. urnasírok, félig nyitott sírok, növénytartók esetében a növényválasztás a kis beültetési felület is korlátozza. Nagyobb méretű sírhelyek több lehetőséget biztosítanak. Fontos szempont az elrendezési mód meghatározása is. Az egyöntetű sírdíszítések egyszerűséget vagy kiegyensúlyozott eleganciát is tükrözhetnek növényanyagtól függően. A temetőben felhasznált növényanyag nagy része – örökzöld fák és cserjék – az év minden szakában változatlan képet mutatva vannak jelen a térben, ezzel az állandóság érzését keltik és az öröklétet szimbolizálják. A lombhullató fák, cserjék viszont évszakonként más – más alakban jelennek meg. A lágyszárú évelő növények habitusa és díszértéke is évszak függő, a természetes hatást jól kifejezik. Az egynyáriak, kétnyáriak szezonhoz kötött, adott időszakban meghatározó díszértéke nagy jelentőségű a sírkiületések gyakorlatában. A különböző növekedésű formák pl. a felfelé törekvő tuja, a lehajló ágrendszerű fűzfa, az elterülő madárbirs, a gömb alakra nyírt puszpáng változatossága nagy kifejező erővel bír. Növények csoportosítása a síron betöltött szerepük szerint: - talajtakaró növények: a sír legnagyobb felületét (60-70%) borító alacsony növekedésű növényzet. Fő funkciója a sír egységének hangsúlyozása és a hangsúlyos elemek kiemelésének biztosítása. Jellegzetes képviselők: borostyán, meténg, varjúháj, kúszó madárbirs, nehézszagú boróka. - hátteret adó növények: elsősorban a sorsíroknál alkalmazott a sír háttereként szolgáló magasabb növényállomány, ami a sír térbeli kiterjedését látványossá teszi. A sír felületének 10-25 %-át fedi le. Megtöri a síron túli felületek látványát, a figyelmet a sír fontosabb részleteire irányítja. Jellegzetes képviselő: örökzöld puszpáng, tiszafa, szárnyas kecskerágó, keleti tuja, gömb alakú törpefenyő, ujjas juhar. - szezonális növényfolt: a háttérnövényzet és a talajtakaró visszafogottságát teszi látványossá. A sírfelület csak 15-20 %-át teszi ki, mégis nagy jelentőséggel bír. Látványos, kifejezi az idő múlását, kapcsolódik az évszakokhoz, ünnepi alkalmakhoz. Legegyszerűbb megoldások az egynyári, kétnyári kiültetések és ezek évelőkkel, hagymásokkal kombinált változatai. A sírok stílusvilága: Az antik világban minden síremlék személyes és beazonosítható felirattal, gyakran arcképpel készült, a sírhelyhez növényhasználat nem köthető. A középkor európai temetkezésnek eszmei alapját, térbeli struktúráját az őskereszténység határozta meg, melyre az egyszerűség volt a jellemző. A sírok helye a kolostorkert volt. A reneszánsz újra felelevenítette az antik kor oszlop, obeliszk és díszurna sírjel formáit. A XIX. században a három alapvető temetőtípus hatására eklektikus sírhely kialakítások jellemzőek Magyarországon. A temetők virágkultuszának terjedése is erre az időszakra tehető. Hazánkban általános sírvirág a rózsa, az őszirózsa és az orgona, a dunántúli területeken a körömvirág és a szegfű is kedvelt. Később népszerű a rozmaring és a puszpáng. Az első világháborút követő felfokozódó hősi hazafias kultusz a látványos síremlékek építésében testesül meg, a katonasírok egyben emlékművek is. A XX. században mind a sírjelek, mind a növényanyag használat egyfajta elsivárosodást mutat, egyre terjednek a teljesen lefedett sírok, sok esetben pedig, a hant kiformálása után a növényzet a kertekhez nagyon hasonló, az évszaknak megfelelő képét mutatja. Jelenleg a XXI. századi sírhely kialakítások anyagai, tartalmi és formai megoldásai, valamint a fenntartási igények is jelentősen eltérőek. 10. Ismertesse és jellemezze a sírok beültetésére használható lombhullató fajokat! Információtartalom : -A felhasználható növényanyaggal szemben támasztott követelmények -A leggyakrabban használt lombhullató fák és jellemzésük -A leggyakrabban használt lombhullató cserjék és jellemzésük A lombhullató díszfák olyan fás szárú, törzses, koronás növények, amelyeket díszítőértékükért vagy kedvező tulajdonságáért termesztenek, és lombozatukat ősszel lehullatják. Díszítőértékük lehet a színes, érdekes lombozatuk, törzsük, termésük, szép viráguk, koronaformájuk. Kedvező tulajdonságuk lehet igénytelenségük, tűrőképességük. A lombhullató díszcserjék olyan tőből elágazó fás szárú növények, amelyeket díszítőértékükért vagy kedvező tulajdonságai miatt termesztenek. Díszítőértékük lehet a színes, érdekes száruk, lombozatuk, termésük, de leggyakrabban szép virágzásukért ültetik őket. Kedvező tulajdonságuk lehet igénytelenségük, tűrőképességük, hó és szélfogó tulajdonságuk vagy sűrű, szúrós hajtásrendszerük. A temetőkben a fás szárú növényeket felhasználhatjuk a parcellák fasorainak kialakításához,kerítés melletti sávok betelepítéséhez valamint a ravatalozó környékének parkszerű kialakítása,a másik területe pedig a sírok díszítése. Ezeken kívül fontos a temetőhöz való út egységes fásítása,a temető sokszor gyűjteményes kert is,amely egyrészt tartalmazza a tájra jellemző taxonokat,másrészt pedig a térségben beszerezhető növényanyagot. A felhasználható növényanyaggal szemben támasztott követelmények A temetőben törekedjünk mélyen gyökeresedő,gyökérsarjakat nem fejlesztő,hosszú élettartalmú,széltörésre kevésbé hajlamos,nem allergizáló és a termésével nem szennyező fajok,fajták telepítésére. Fontos szempont,hogy a fák a kórokozóknak és a kártevőknek ellenállóak legyenek A telepítésnél vegyük figyelembe a tájékozódási igényt,a díszfák,díszcserjék növekedésének mértékét,valamint az esztétikai hatást. Az egységesen telepített parcella jellemző fafajjal vagy fajtával elősegíti a temetőbe látogatók tájékozódását. A növények habitusa formája,színe esztétikai szempontból jelentős. A csüngő koronájú fák,az elmúlást,a szomorúságot szimbolizálják. 11. Ismertesse és jellemezze a sírok beültetésére alkalmas örökzöldeket! Információtartalom vázlata: - A felhasználható növényanyaggal szemben támasztott követelmények, a csoport általános értékelése - A leggyakrabban használt tűlevelűek és jellemzésük - A leggyakrabban használt lomblevelűek és jellemzésük - A leggyakrabban használt pikkelylevelűek és jellemzésük A fenyők a nyitvatermők törzsébe tartozó, főleg az északi félteke hűvös, csapadékos területein előforduló fás szárú növények. Ágaik örvökben állnak, gyökerein gombafonalak élnek, leveleik tű (fenyők, tiszafa) vagy pikkely (ciprusfélék) alakúak (kivéve a páfrányfenyőt), többségük örökzöld. A hímvirágok barkában állnak, sok virágport termelnek, mert szélporozták. A nővirágok tobozvirágzatban állnak, amely elfásodik vagy elhúsosodik A lomblevelű örökzöldek olyan, díszítőértékükért termesztett zárvatermő növények, amelyek télen is megtartják lombozatukat. Leginkább a mediterrán területekre jellemző megjelenésük, Európában a Földközi tenger vidéke, a Távol Kelet (Kína, Japán), Észak-Amerika megfelelő éghajlatú területei. Ezeken a területeken, nyáron száraz meleg van, télen sok a csapadék, de nagy hidegek nem fordulnak elő. Az örökzöldek az élet örökkévalóságát szimbolizálják. Szinte valamennyi temetőben megtalálható a puszpáng (Buxus sempervirens), a közönséges borostyán (Hedera helix) és a nehézszagú boróka (Juniperis sabina). A lomblevelű örökzöldek kényesebbek, mint a tűlevelűek, ezért inkább félárnyékos, árnyékos helyre telepítsük. A mediterrán származású félcserjék, pl.: levendula (Lavandula angustifolia) alacsony növekedésűek, jó szárazságtűrők, bírják a teljes napfényt. A felhasználható növényanyaggal szemben támasztott követelmények Növekedés szerint a fenyők három típusát különböztetik meg, a sudaras felfelé növő, a közepes és a törpe növésűeket. A törpe növekedésűekből 20 cm-nél, a többiből 30 cm-nél kisebbet kiültetni nem szabad. A fenyőfélék esetében csak földlabdával, vagy termesztő-edényben nevelt növényeket szabad kiültetni. A gyökerükön gombafonalak élnek szimbiózis kapcsolatban a növénnyel. Az elterülő és kúszó növekedésű fajok legalább három darab, egyenként 25 cm-nél hosszabb ágból álljanak, és a talaj felszínét kétharmadában takarják. A leggyakrabban használt tűlevelű örökzöldek A nagyobb méretű fenyőket a temető parkszerű kiültetéseibe, parcellák fásítási anyagaként, a temetőkerítés melletti többszintű fasoranyagaként is felhasználhatjuk. A fenyők általában örökzöldek, de vannak köztük lombhullatók is: vörösfenyő (Larix decidua), a kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides), a virginiai mocsárciprus (Taxodium disthicum) és a páfrányfenyő (Gingko biloba). Oszlopos vagy kúpos fenyő: atlasz cédrus (Cedrus atlantica),ezüst fenyő (Picea pungens),tiszafa (Taxus baccata) Gömbkoronájú fenyők: közönséges luc (Picea abies), havasi törpefenyő (Pinus mugo) Csüngő koronájúak: atlasz cédrus (Cedrus atlantica ’Glauca Pendula’), vörös fenyő (Larix decidua ’Puli’) Elfekvő fenyők: közönséges boróka (Juniperus communis) A leggyakrabban használt lomblevelű örökzöldek Lehetőség szerint félárnyéki körülmények közé kerüljenek. Gondoskodjunk a megfelelő vízellátásról, mert télen is párologtatnak. Lomblevelű örökzöldek: babérsom (Aucuba japonica) Júlia-borbolya (Berberis julianae), puszpáng (Buxus sempervirens), közönséges borostyán (Hedera helix), magyal (Ilex aquifolium), babérmeggy (Prunus laurocerasus), mahónia (Mahonia aquifolium) A leggyakrabban használt pikkelylevelű örökzöldek Oszlopos vagy kúpos növekedésűek: oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana), ciprus (Cupressus semperviens), nyugati tuja (Thuja occidentalis), keleti tuja (Thuja orientalis) Gömbkoronájúak: oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana), japán hamisciprus (Chamaecyparis obtusa) Csüngő koronájú: nutka-hamisciprus ( Chamaecyparis nootkatiens) Elfekvő habitusúak: hibrid boróka (Juniperus x media), nehézszagú boróka (Juniperus sabina) 12. Ismertesse a sírok beültetésére alkalmas évelő dísznövényeket! Információtartalom: - A felhasználható növényanyaggal szemben támasztott követelmények, a csoport általános értékelése - A leggyakrabban használt szárazságtűrő évelők és jellemzésük - A leggyakrabban használt közepes vízigényű évelők és jellemzésük - A leggyakrabban használt árnyéki évelők és jellemzésük - A leggyakrabban használt egyéb évelőfajok és jellemzésük - A sírok füvesítése Évelő dísznövényeknek nevezzük azokat a több évig élő lágy szárú növényeket, amelyek a nyugalmi időszakot kitartó szerveik segítségével vészelik át. A nyugalmi időszak lehet télen, vagy pl. a hagymás növények egy részénél már nyáron is. Az évelő dísznövények jellemzése: - méretüket tekintve nagy a különbség, az évelők között találhatunk 5-10 cm-es kis növényeket (Crocus vernus), és 2-3 m óriásokat is (Achillea millefolium). Az évelők többségére a 30-120 cm közé eső méret jellemző. - lombozatuk minden évben elhal, néhány örökzöld levelű faj kivételével (Iberis sempervirens) - a virágok nagysága, mennyisége, színe, illata különböző. Kellemesen illatos virágáért is ültethetik (Lilium candidum, Lavandula angustifolia). - virágzási idejük általában néhány (2-6) hét, de vannak hónapokig virágzó fajok is (Rudbeckia speciosa) - olykor terméseik is díszíthetnek, főleg a szárazkötészetben használatosak (Papaver orientale) - évelők között találhatunk néhány félcserjét is (Lavandula angustifola, Vinca fajok) A felhasznált növényanyaggal szemben támasztott követelmények Az évelő dísznövényekre a nagy faj és fajta gazdagság, valamint a változattóság jellemző. A fajok nagy része 2-5 hétig virágzik, ami az elsődleges díszítőértékük, a másodlagos díszérték is nagy jelentőséget kap, ami a növény habitusa, a lomb színe és formája. Az évelő növénye nagy előnye, hogy nem kell évről évre újra telepíteni, hisz több évig élnek. A sírokra ültethető lágyszárú évelőkkel szemben általános követelmény: - hosszú élettartam - jó regenerálódó képesség - klimatikus viszonyokhoz történő jó alkalmazkodó képesség - megbízható télállóság - kártevőkkel, kórokozókkal szembeni ellenállóság - a viszonylag kevés fenntartási igény A növények ültetési térállását a növény magassága és a növekedési erélye határozza meg. Egy m2-re a nagy vagy erőteljes növekedésűből (80-100 cm) 1- 4 db-ot ültetünk, a középmagasból (40-80 cm) 4-12 db-ot, az alacsony termetű növényekből (10-30 cm) pedig 12-20 db-ot. A leggyakrabban használt szárazságtűrő (xerofita) évelők: Az évelő növények szárazságtűrését mutató morfológiai bélyegek: - kis párologtat felület, apró levelek - viaszos vagy molyhos párologtatást csökkentő bevonatok (gyapjas tisztesfű) - vízraktározó szervek (kövirózsa) - sekély vagy nagyon mélyre hatoló gyökérzet (varjúháj) Szárazságtűrő évelők a temetőben: - tengerparti pázsitszegfű (Armeria maritima), szívlevelű bőrlevél (Bergenia cordifolia), törpe nőszirom (Iris pumila), orvosi zsálya (Salvia officinalis), fehér varjúháj (Sedum album), kövirózsa (Sempervivum tectorum) A leggyakrabban használt közepes vízigényű (mezofita) évelők A rendszeres gondozású sírok növényei. Kiegészítő öntözésre van szükségük. Közepes talajnedvességre, közepes levegő páratartalomra és tápanyag-ellátásra van igényük. Fényigényük fajonként jelentősen eltérő. Közepes vízigényű évelők a temetőben: - törpe őszirózsa (Aster dumosus), kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), fehér nárcisz (Narcissus poeticus), pünkösdirózsa (Paeonia officinalis), kerti tulipán (Tulipa hybrida) A leggyakrabban használt árnyéki (helioszkiofita, szkiofita) évelők A beárnyékolt sírokra árnyékkedvelő és árnyéktűrő növények ültethetők. Az árnyékkedvelő növényeket a közvetlen fény károsítja, míg az árnyéktűrők rövidebb-hosszabb ideig elviselik a közvetlen fényhatást. Nagy részük páraigényes, humuszost-talajt kedvelők. Árnyéki évelők a temetőben: - májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis), árnyékliliom (Hosta lancifolia), nagy meténg (Vinca major) 13. Ismertesse és jellemezze a sírok beültetésére alkalmas egy- és kétnyári növényeket! Információtartalom: - A felhasználható növényanyaggal szemben támasztott követelmények, a csoport általános értékelése - A leggyakrabban használt egynyáriak és jellemzésük - A leggyakrabban használt kétnyáriak és jellemzésük Egynyáriknak nevezzük azokat a lágyszárú növényeket, amelyek egy vegetációs időszak alatt növekednek, virágoznak, és esetleg magot érlelnek. A valódi egyéves növényeket obligát egynyáriknak nevezzük (pl. Tagetes patula). Egynyáriként termesztünk olyan évelő növényeket, amelyek áttelelése bizonytalan (pl. Antirrhinum majus), csak az első évben díszítenek (pl. Senecio cineraria), illetve magvetésük célszerűbb, mint átteleltetésük (pl. Dahlia hortensis). Kétnyári dísznövények közé azokat a kétéves és évelő virágokat soroljuk, amelyeket csak két tenyészidőn keresztül tartunk. A nyár folyamán vetve, a következő tavaszon vagy nyár elején díszítenek, majd magot érlelnek. Több évszázada kultúrában lévő növények. Jelentőségük Északnyugat- és Nyugat-Európában sokkal nagyobb, mint nálunk. Ott virágzási idejük hosszabb, még júniusban is díszítenek. Az egynyári virágok alkalmazásánál kerüljük a sok fajból álló kiültetést. Az optimális a 2-3 faj alkalmazása 1-2 örökzölddel társítva. Előnyös tulajdonsága, hogy díszítőértékük egész évre elhúzódik. Minden évben újra kell ültetni, ami lehetővé teszi a díszítés évenkénti váltogatását. Ültetésükhöz bimbós vagy virágos palántát alkalmazzunk. Sírkiültetéshez általában az alacsony (15-40 cm) növekedésű egynyárikat alkalmazzuk. Leggyakoribb ültetési forma a szegélynövény és a szőnyegnövény kombinációja. Napjainkban általánosan elterjedt, hogy a sírokat műkő burkolattal látják el vagy keretezik, ebben az esetben a növények egységes kiültetése számára csak kisméretű helyet hagynak. Nagyméretű burkolt sírok esetében a szegélyezett kiültetés is alkalmazható. Itt nagy szerepük van az egynyári levéldísznövényeknek. Amennyiben a sírdomb nem burkolt és keretezett akkor az oldalát évelő növényekkel vagy pázsittal telepítjük be. Az urnasírokat (80 x 60 cm) összefüggő zöld gyepfelületbe helyezik el, itt csak szoliterként lehet kiültetni bokrosabb növekedésű, nagy levéltömegű egynyári fajokat. Felhasznált növényanyaggal szemben támasztott követelmények Kiültetésnél kerüljük a harsány színeket. Az elhunyt korát is kifejezésre juttathatjuk a virágdíszítéssel. Gyermeksírokra világos színű-fehér, rózsaszín, halványkék- virágok illenek a legjobban, középkorúak sírjára sárga, narancssárga, vörösbarna, kék színeket javasolunk, az időseknek a sötét bordó, lila színek fehérrel kombinálva a legkifejezőbbek. Formailag akkor a legszebb a sír kiültetése, ha középre kerül a magasabb növény, és középtől távolodva, fokozatosan a kisebbek. Növényválasztáskor fontos szem előtt tartani azt, hogy milyen gyakorisággal keressük fel és ápoljuk a sírt. A felhasznált növényfajok igényei feleljenek meg az adott sírhely fény- víz-és talajviszonyainak. A síremléknek és a növényi díszítésnek harmonikusan kell illeszkednie egymáshoz. A leggyakrabban használt egynyáriak - mexikói bojtocska (Ageratum houstonianum), papagájlevél (Alternanthera ficoidea) - kerti oroszlánszáj (Antirrhinum majus), mindignyíló begónia (Begonia semperflorens) - tollas kakastaréj (Celosia argentea), szalmagyopár (Helichrysum microphyllum) - nebáncsvirág (Impatiens walleriana), kerti muskátli (Pelargonium x hortorum), paprikavirág (Salvia splendens), hamvaska (Senecio cineraria), nagy büdöske (Tagetes erecta), tarka verbéna (Verbena x hybrida), pompás rézvirág (Zinnia elegans) A leggyakrabban használt kétnyáriak - árvácska (Viola x wittrockiana), kerti százszorszép (Bellis perennis), havasi nefelejcs (Myosotis alpestris), sárgaviola (Erysimum cheririi) 14. Ismertesse a sírfenntartás során alkalmazott öntözés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem és a gyomirtás jelentőségét, módjait, a sírok téli takarását! Információtartalom : A sírok öntözésének jelentősége, módjai, gyakorisága A sírkiültetés tápanyag-utánpótlásának jelentősége, módjai, gyakorisága A sírok növényanyagának növényvédelmi munkái A sírok gyomirtásának jelentősége, módjai, gyakorisága A téli takarás jelentősége és módjai A sírok virágokkal való feldíszítése,beültetése,rendszeres gondozása és ápolása az emlékezés egyik legszebb módja és sokan meg is teszik. Többek számára azonban ez szinte megoldhatatlan feladat. Ma már több vállalkozás is ajánlja szolgáltatásait,az alkalmankénti vagy éves sírgondozást. A sír típusától és kialakítási formájától függő szolgáltatási csomagok széleskörűek,a sírkialakítástól a növény beültetésen át a gondozásig. Még viszonylag kevesen veszik igénybe. Érdemes lenne a németországi temetőkertészetek gyakorlatát áttekinteni és adaptálni a hazai viszonyokra. A temetőkertészetek több tevékenységi kört foglalnak magukba. Sírfenntartás részei: sírkialakítás, állandó és alkalmi növénybeültetés, fenntartási munkák elvégzése, és az egyedi alkalmak virágdíszeinek kihelyezése. Sírok öntözésének jelentősége Az öntözés gyakorisága függ: sírfenntartás intenzitásától,klimatikus adottságoktól , növényösszetételtől és a fajok és fajták igényétől. Friss telepítésnél az ültetést követő időszakban, a begyökeresedés elősegítése érdekében lágyszárúakat 3-4 naponként 20-30 mm,talajtakaró cserjéket 1-2 hetenként 30-40 mm,szoliter cserjéket,örökzöldeket 10-20 l tövenkénti vízzel kell ellátni. Később a növények vízigénye a mérvadó. Szárazságtűrő növényeknél 250-400 mm,közepes vízigényűeknél 400-600 mm,a vízigényes fajok,fajták esetében pedig 600-800 mm. Az öntözést a legközelebbi vízkivételi helytől kannázva,vagy a területet bejárva,vízszállító kocsira szerelt tömlővel, szórófejjel végezzük. A sírkiültetés tápanyag-utánpótlásának jelentősége A talajtípusok










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!